Meg tudja-e ismételni a németek elleni teljesítményét Balotelli? Sajnálja-e a spanyol válogatott, hogy nem játszott 2:2-őt a horvátokkal? Csapatunk játékát látva a többség már csak reménykedik, mintha a Simpson családot nézné: a következő évad biztosan jobb lesz és megértjük. Nem igaz, hogy a spanyol focit rosszabb nézni, mint a vuvuzelát hallgatni, Vicente vasárnap este meglepetést okoz, elfújjuk az olaszokat, mint a gyertyát.

Talán először állt elő az a helyzet a labdarúgás történetében, hogy az olaszokon kívül nagyjából mindenki a döntőbe várta ellenfelünket a németek ellen mutatott teljesítményük alapján. Elismerjük: a mérkőzés tökéletes, epikus, zseniális volt, egyszer tán a gyerekeimnek is mesélek Pirloékról, rég láttunk már a taljánoktól ilyet, talán 2006-os világbajnokságon, a németek elleni elődöntő hosszabbításában, az isteni Alextől. Elmondhatjuk: a spanyol csapatnak van oka a félelemre. Persze, esélyest megnevezni felelőtlenség lenne a döntő napján, ahogy mondani szokták, ezen a szinten már bármi megtörténhet és valóban. Ugyanakkor vicces látni ahogy a németeket már jó előre kikiálltották győztesnek, most ugyanazok az emberek az olaszoknak adnák oda, a döntő előtt, az Eb-serleget.

Ellenfelünk egy olyan ország válogatottja, ahol a foci haldoklik. A Serie A nézhetetlen, mindent beleng a bunda árnyéka, utáljuk a Juventust, Prandelli ellenszenves, Buffon pedig nem egy jó kapus, hanem szerencsjátékos. Egyik ügyes játékosuk, Balotelli, nálunk nem férne be a sztár egyesületekhez, 15 évesen ellküldtük a Barcelonából is, csak probléma van a mai napig vele. Látni kell, az olasz válogatott gyengébb minőségű játékosokból áll, előzetesen, a papírforma alapján talán a nyolc-kilencedik helyett adtuk volna oda a squadra azzurrának, de amivel nem számolt senki, szívvel-lélekkel, igazi csapatként játszanak. Ellentétben velünk: a spanyol csapatot mindenki a döntőbe várta - ez eddig be is jött - de játékunk - sokak szerint - könnyedén kiismerhető, gyanítom, jó néhány szurkolót elveszítettünk, ráfizethetünk.

Álljunk meg egy pillanatra még túlértékelt imbecil sztárjuknál, aki természetesen a világ legjobbjának tartja magát, Messin kívül. Balotelli semmit nem csinál a pályán, lassú, elveszti a párharcokat, nem cselez, lusta. A híres három kék csík a segge felett is azt mutatja, nem edz rendesen. Erősen képes megrúgni a labdát, ennyi. Nézzük a németek elleni góljait. Az első találatnál egyértelműen Badstuber hibázott, a második, na jó, az szép volt, de amit utána előadott, színpadias viselkedésében mi az olyan rendkívüli? A csoportmeccsek alatt tragikusan játszott a Manchester Cityben átlagosan. Egy meccsen kijött a lépés, de semmiképp nem tartjuk világklasszisnak, nem kell tőle megijedni.

Ugyanakkor az Eb legjobb játékosának is megválaszthatják Pirot, ő mondta: nem játszani az Eb-döntőben olyan, mintha nem néznéd meg a pápát, amikor Rómában jársz. Ha Platini elintézi, Messi biztosan nem kapja meg negyedszerre az aranylabdát, így az agyonhájpolt Ronaldo és Messi mellett egy Eb arannyal Pirlo vagy Iniesta is esélyes lehet az aranylabdára. Egy biztos, Modriccsal gyorsan beszélnünk kell: a horvát játékos volt az egyetlen, aki semlegesíteni tudta az olaszok ügyeletes zsenijét.

Számoljunk le végre egy tévhittel, amely alapján sokan félreértik a La Furia Roja játékát, panaszkodnak, megöljük a futballt, mert taktikánk azon alapul, hogy senkinek nem engedjük át a labdát, mert a támadás már bizonyos kockázatvállalást jelent, inkább hátul passzolunk 297453957835-ször, egy félidő alatt. A kritikusok arra nem gondoltak, hogy egyszerűen nincs más lehetőségünk mást játszani, mivel ellenfeleink egyszerűen betonvédekezéssel állnak fel, amit nekünk türelmesen, de fel kell tudni törni? Ha ellenfeleink olyan legalább olyan minőséget képviselnének, mint mi, akkor lehetőségünk sem lenne a hatalmas arányú labdatartásra. Megkockáztatjuk: ez még nem is tudatos taktika, egyszerűen ellenfeleinknek képtelenek akaratukat a spanyol válogatottra kényszeríteni.

Nem volt ez másképp az olaszok ellen vívott csoportmeccsen sem, Kassai Viktor megadta mindkét gólt és a beálló Torres is tarthatatlan volt. Jók az esélyeink a fogadóirodák szerint is a végső győzelemre, igaz enyhe elmozdulást láthatunk: a csoportmeccs előtt 1,7:1-es szorzóval lehetett a spanyolokra fogadni, ez most 2,2:1-re emelkedett, bár ez még mindig kevés ahhoz képest, hogy az olaszok ezen az Eb-n sokkal meggyőzőbben játszottak, mint a címvédők. Ha már fogadás: a spanyolblog a döntetlent fogadja meg 3,3:1-es kurzusra, egyszerűen vonz, hogy elveszítsünk egy tízezrest.

Sajnálni fogjuk-e, hogy nem játszottunk a horvátokkal 2:2-es döntetlent? Tökéletesen mindegy, magabiztosan várjuk a döntőt, amely számunka kedvezően végződhet. Válogatottunknak az Eb-n még nem kellett csúcsteljesítményt nyújtani, ellenfelünk a német meccsen pedig már egyszer maximálisra pörgette a fordulatszámot. Képesnek tartjuk a spanyol csapatot, hogy egy ilyen fontos mérkőzés előtt kellően motiváltak legyenek és a maximális teljesítményt nyújtsák a pályán: ha a kívánt játékot mutatják be, Olaszországnak esélye sincs. Tippünk a címvédés.

Az olaszok kétszeresen is hálásak lehetnek: megadtuk az esélyt, hogy eljussanak a döntőig, akár megnyerik este az Eb-t akár kikapnak, a 2013-as brazíliai konföderációs kupán biztosan indulhatnak. Ez a spanyol futballgeneráció megérdemli a harmadik aranyat, a taljánoknak pedig szépen csillog az ezüst is a 2010-es csúfos bukás után.

Nyerjünk végre ezúttal 4:3-ra!