A Barca játszott, a Chelsea gólokat lőtt: Torres visszatért, lőttünk négy gólt, brilliáns összjátékkal, elképesztő passzokkal, szemet gyönyörködtető labdakihozatalokkal szórakoztattuk a nézőket, de végül ez az este nem rólunk szólt. Ismerjük el, ha a csapatuk nem is, az ír szurkolók tényleg fantasztikusak. A legjobbak. A legnagyobb respect!
Akkor vált gyanússá a dolog, amikor az német riportert is elhallgatott. A meccsből több, mint öt perc még hátra volt. Három perc hosszabbítás. Az ír szektor egy emberként énekelt, percekkel a meccs lefújása után is. Nem akarunk nagy szavakat használni, de a spanyol-ír meccs vége a futballtörténelem legnagyobb pillanatai közé fog tartozni. Spanyol szurkolók vagyunk, de ezeket a feledhetetlen perceket nem lehet nem tisztelni. Aki nem látta volna, must see:
Irish fans singing The Fields of Athenry, Spain... by buzzensport
Érdemes beleolvasni a video alatti kommentekbe is: Romániától Spanyolországig, Portugáliától Magyarországig mindenkit sokkoltak az ír drukkerek, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki gratulált, magával ragadott. Csak a kontraszt miatt jut eszembe, a Puskás Ferenc stadionban hallott "Szar Szlovákia...", "Vesszen Trianon", az Újpest szurkolóknak kifeszített bukaresti transzparens, a dunaszerdahelyi magyar provokáció és szlovák rendőrattak, vagy a néhány nappal korábbi, szélsőjobboldali lengyel-orosz utcai box, lelátói huhogások. Bizakodjunk, az írek szép példát mutattak a kelet-európai szurkolóknak, többségük tanulhat az esetből.
És akkor a meccsről, röviden: Fernando Torres megmutatta, hogy csatárok nélkül nincs a futballnak jövője. Az olaszok elleni mérkőzéstől eltérően ezúttal del Bosque mester pályára küldte csatárzsenink, aki a 4. percben megkezdte a gólgyártást, amely egyben válasz is volt a hitetlenek számára, nagyot játszott. Torres kellően motivált volt, a meccs előtti felvezetőben nyilatkozta, győzni akarunk, jobb benyomást kelteni, jobb játékot játszani, mint azt tettük az olaszok ellen. És a nézők megkapták a magukét. 1:0.
Az első félidőben állandó nyomás alatt tartottuk az íreket, nagyjából csapatunk az ellenfél 16-osát focizta körbe. Az Aston Villa kapisa folyamatosan blokkolta Xavi, Andrés Iniesta és Gerard Piqué próbálkozásait, nagyot játszott. A második félidőben sem következett be forradalmi változás a pályán, folyamatosan vezettük a formásabbnál csak kombinatívabb támadásokat, reméltük látunk még gólokat. Végül erről Silva gondoskodott egy olyan találattal, amelyet még sokáig vissza fogunk nézni, tessék. 2:0
Gyakorlatilag a 70. percben minden eldőlt. Egy elképesztő Iniesta - Silva kombináció után Torrest ugratták ki a labdával, aki régi önmagát megidézve száguldott Given felé a labdával, mattolta 3:0. Az a helyzet, Torres és Bendtner együtt több gólt termelt, mint Van Persie, Ronaldo, Rooney, Robben és Benzema. Nem sokkal a harmadik gólunk után Keane ijesztgetett egy lövéssel, de Casillase a helyén volt.
Torres nem tudta meglőni a hattricket, a mester lecserélte, és az olaszok ellen gólt lövő Fábregast küldte pályára. Abban biztos vagyok, hogy többi, kispaon ülő csatárunk ekkor mély depresszióba esett. És ha már pályára lépett, hát gólt lőtt, olyan majdnem Csikar-szög volt az, szépen csattant a túlsó kapufáról a hálóba a labda, 4:0.
Michael Ballackot kérdezte a meccs után, mint szakértő, egy amerikai sportcsatorna Torresről, tetszett, felidézem. A német szerint Torres úgy ment ki a pályára, ő itt ma biztosan gólt lő. Négy percig vártunk, sikerült betalálni azért, mert nem gondolkozott, hezitált, mit lehet a helyzetben tenni, hanem végigcsinálta azt a mozdulatsort, amitől nemrég a világ legjobb csatárának nevezték. Gyors volt, robbanékony és eredményes.
Ballack szerint a félidő hátralévő részében azért nem tudta berúgni helyzetet a spanyol, mert elkezdett agyban variálni vagy csak nem volt szerencséje, belefért. A második Torres gól történetében Ballack kiemelte az első gól jelentőségét. Góllövéstől tér magához egy csatár, ha bent van az első, magabiztosabbá válik, jön a többi is. Képernyőn keresztül is átjött, ez már a régi Torres.
A spanyol csatár a hattrickot is megrúgta volna, lecserélték. Érdekesség: a helyére beálló Fábregas azonnal jelezte: nem számítottatok rám, itt vagyok, én is tudok gólt lőni, még akkor is, ha csak tíz percet kapok. Nem akármilyen, irigylésre méltó helyzetben van a spanyol kapitány, akinek ilyen hosszú a cserepadja, sokáig versenyben lehet - idézte fel a gólokat a német klasszis.
Xavi, a passzkirály: 136 átadásból 127 sikeres, na elmész te a picsába!
Írországnak ennyi volt, lesz még egy játékon kívüli meccse Olaszország ellen, a taljánoknak nyerni kell a negyeddöntőhöz, vagy nyelnek sokat. Spanyolország viszont nyerő pozícióban van, ha leikszelünk a horvátokkal, akkor a kollégák a Mi, Hrvati blognál nagyon boldogok lesznek. Persze, nem árt, ha ők is tudják: mi, spanyolok nem a döntetlenért akarunk játszani veletek. A La Roja mindig győzelemre tör. Ahogy a mi öreg kapitányunk mondja: döntetlenre játszani, veszélyes lenne.
Addig is, ¡Vamos, España!