Végre kapitányunk megmondta a tutit, nem hagyhatjuk, hogy ellenfeleink kiénekeljék szájunkból a sajtot. Persze, Puyol és Villa hiányozni fog, de annyi taktikai variációs lehetőség, ami Del Bosque rendelkezésére áll, egyik riválisunknál sincs meg. Címvédőként és világbajnokként várjuk első meccsünk. A múltkor egész jól sikerült az olasz meló.
Európa királya az elmúlt négy évben Spanyolország volt, és a lengyel-ukrán Eb-n lehetőségünk lesz megvédeni a címét, amelyet az osztrák-svájci Eb-n nyertünk el. Akkor Torres és társai Luis Aragones vezetésével a döntőben Németországot vertük egy góllal. Közben a világ urai is lettünk, két évvel később Dél-Afrikában lettünk világbajnokok, amit már a jelenlegi mesterünkkel, Vicente del Bosque-val értünk el. A döntő ütközetben - ki ne emlékezne? - Hollandiát fektettük két vállra, szintén egy góllal.
Ezek a tények, nem meglepő, ha mindenki minket tart az ukrán-lengyel Eb legnagyobb favoritjának. Nincs az a fogadóiroda, vagy tippelő szerkezet, vagy delpooi jósda, ami ne fiankat jelölné meg a végső győzelemre leginkább esélyes csapatként. Lehet még Stannisnak is a spanyol győzelmet mutatta a vörös Papnő a lángokban, amitől ennyire megvilágosodott? De nincs az a Jobbikos politikus, aki úgy tudná a levegőbe kiáltani dühünket, ahogy ezt most mi tesszük: Elég volt!
Del Bosque kapitány láthatóan le szerette volna játékosainkról venni a terhet, az mégsem járja, hogy még el sem kezdődött a rendezvény, de már ott figyel a több kilós holland sajt a szánkban: Spanyolország nem favoritja ennek az Eb-nek. Ha az esélyesekre kíváncsiak akkor Németországról, Hollandiáról, Angliáról, Portugáliáról, Olaszországról, Franciaországról és rólunk egyszrerre kell beszélni, mivel ezek a csapatok egy szinten állnak - mondta a Kickernek.
Megvan az okunk a visszafogottságra: a 23 fős keretből két kulcsjátékosunkra - Carles Puyolra és David Villára - sem számíthatunk. A mester kommentjei mindennél beszédesebbek: Villa esetében a legjobb csatárunkat, góllövőnket vesztettük el, Puyol esetében pedig a veszteség teljesen nyilvánvaló: ő egy valódi vezető. Röviden szólva: csak a gólok és a biztonság fog csapatnak hiányozni. Ez azért így nem kóser, mester. Szerencsére Del Bosque, kemény, mint a valériai acél, gyorsan hozzátette: De a sírás nem segít rajtunk!
Úgy néz ki, a zsinórban harmadik spanyol cím kiharcolásában más játékosoknak kell főszerepet vállalni. Itt van például David Silva, akinek idei teljesítményétől a spanyol válogatott szakvezetése, alsóhangon is, kifejezetten el volt ájulva. Máris mondjuk: támadó középpályásunk 44 év után a Manchester Cityt bajnoki címhez segítette. Harminchat mérkőzésen lépett pályára, hat gólt szerzett, egyszerűen motorja és esze volt a csapatnak, idősebb Knézy Jenőt idézve, az ilyen játékosoknak lehet rajzolni a játékát, nem semmi.
Del Bosque is tisztában lehet játékosa valódi értékével, ő sem aprózta el a dícséretet: Silva a mi Messink. Örülök, hogy elsőosztályú játékossá vált.
És akkor egy kicsit realozzunk és barcázzunk. A két gigaklub egyszerűen megkerülhetetlen, ha csapatunkról beszélünk. A válogatott keret csaknem felét a két vezető klub játékosai adják: a RM öt, a Barca hét játékossal képviselteti magát. Halkan tesszük hozzá: Puyollal és Villával a katalán klub fölénye még jelentősebb volna.
Összességében elmondhatjuk: Del Bosque hite legalább olyan kemény játékosaiban, mint ahogy a cseh Bílek mester hisz az övéiben. Igaz, a spanyol csapat nemcsak a selejtezőcsoportból jutott most tovább, de előtte világbajnokságot is nyert: a 2010-es keret mindössze négy új játékossal bővült. Villa helyett példál Alvaro Negradát hívta a be a keretbe, és bár tudjuk, hogy Villa helyettesíthetetlen, valakinek mégis csak játszania kell majd a helyén, ha már.
Xavinak tökéletesen igaza van: az Eb sokkal nehezebb lesz, mint a dél-afrikai turné. Az El Paisnak adott nyilatkozatában viszont elképesztő lazaságot tükrüznek szavai: bejutottunk az Eb-re, nincs már semmilyen tényező, ami nyomást gyakorolna ránk, nincs félelem egy elődöntőtől, döntőtől.
Emlékezzünk: 2008-ban az olaszok ellen kaptuk el igazán a fonalat, akkor szabadultunk fel igazán, megnyertük az Eb-t, aztán két évvel később a Vb-t is. Nem lesznek boldogok a squadra azzurránál, de szólunk: ezúttal az olaszokkal kezdünk, június 10-én.
Lehet, megnyerjük ezt az Eb-t is?