Csatár nélkül játszottunk, gólt rúgtunk. Miután Torres pályára lépett, ez nem sikerült. Pedig a Chelsea játékosnak két hatalmas helyzete is akadt, az egyiket be kellett volna lőni. Rögtön az elején dicsérjük meg az ellenfelet: az olaszok megleptek minket, roppant jó, céltudatos, motivált futballt játszottak, meg merem kockáztatni, a mérkőzés egyes szakaszában gyorsabban, motiváltabban, frissebben pörögtek. A második félidőben már egyértelműen jobbak voltunk, de ez Eb eddig legjobb meccsén csak egy látványos döntetlenre volt elég. Hetedik alkalommal sem tudtuk legyőzni az olaszokat az Eb-k és a Vb-k csoportküzdelmei során.
Az ügyes olaszok megtalálták válogatottunk játékára az ellenszert. Mint a németek: az taljánok is biztonságos védekezésből, gyakran kilenc emberrel védekeztek, indítottak roppant veszélyes támadásokat. Válogatottunk nemcsak csatár, de klasszikus szélsők nélkül is játszott: nem lehetett nem észrevenni, hogy minden támadásunk középen futott, amelyre az olaszok tökéletesen reagáltak: betömörültek a területre, nem hagyták a védelmünket lélegzethez jutni, támadásainkat felépíteni és mire felértünk Buffonhoz szépen belassították támadásaink.
Külön meg kell emlékezni Balotelli százötven százalékos helyzetéről, a faszi mit csinált? Talán elaludt menet közben? Az egész jelenetsor annyira tipikusan Balotellis volt, aktívan küzd, kíváló labdaszerzés, ráfordul a kapura és vár, vár, vár... De ne legyünk igazságtalanok, ha már Balotelli töketlenkedésénél járunk, itt emlékezzünk meg gyorsan Torresről is, akivel mintha szegényebb lett volna támadójátékunk. Hogy lehet ilyen puhán támadni? Mintha Del Bosque csak azért játszatta volna az utolsó percekben, mert tudja, hogy az olasz pasik könnyen elgyengülnek, ha nőt látnak...
Az impotens Balotelli helyett beálló di Natalie gyönyörű találata nem volt véletlen: az olaszok aktívan játszottak, Pirlon - aki a feleségem szerint még mindig fantasztikusan néz ki - pedig nyugodtan lehetett volna spanyol mez is, olyan szépen, okosan passzolt. Igaz, a peches gól után elég volt csak egy kicsit felpörgetni a játékot, máris kiegyenlítettünk. Cesc Fabregas gólja - gólpassz: David "Messi" Silva - egyébként az Európa bajnokságok történetében az első spanyol gólt is jelentette egyben az olasz csapat ellen.
Szintén érdekes párhuzam, hogy a frissen beállt di Nataliehez hasonlóan az ugyancsak friss csere Torres is azonnal helyzetbe került - az az előbbi láthatóan önbizalomtól telve focizott, míg csatárunk hitehagyottan. Iker Casillas ezen a meccsen annyiszor védett (ötször), mint összesen a selejtezők során (hétszer). Ami viszont szembeötlő volt már az első meccsen: nagyon hiányzott egy klasszikus befejező csatár elöl. A passzok számán - 672:341, majdnem dupla annyit passzoltunk egymáshoz, mint az olaszok, ez elképesztő arány! - és a labdatartáson látszott (60:40 a javunkra), kinél a fölény, de ezt a játékot ugye még mindig gólra játsszák.
A spanyolok ezzel a döntetlennel egy abszolút rekordot szalasztottak el: ha itt most nyernek, 15. tétmeccsen aratott győzelmük lett volna zsinórban. Az olaszok jó játékkal bebizonyították, hogy a 3-5-2-es felállásukkal és középen Pirloval bárkit - még az armadát is - meg tudnak izzasztani. Ha így folytatják, messzire juthatnak az Eb-n. Beharangozónkban írtuk: az olaszoknak nagyon szükségünk van ma egy győzelemre, hogy az állandósuló hazai botrányok árnyékában reményt adjanak szurkolóiknak. A győzelem ma nem jött össze, de van egy csapatuk, amire nagyon büszkék lehetnek!
Spanyolország - Olaszország 1:1 (0:0)
Gólok: 64. Fábregas - 60. Di Natale. Játékvezetők: Kassai - Erös, Ring (Magyarország). Sárgalapok: Alba, Arbeloa, Torres - Balotelli, Bonucci, Chiellini, Maggio. Nézők: 38 869.
Spanyolország : Casillas - Arbeloa, Piqué, Ramos, Alba - Xavi, Busquets, Alonso - Silva (65. Navas), Fábregas (74. Torres), Iniesta. Szövetségi kapitány: Del Bosque.
Olaszország : Buffon - Chiellini, De Rossi, Bonucci - Giaccherini, Marchisio, Pirlo, Thiago Motta (90. Nocerino), Maggio - Cassano (65. Giovinco), Balotelli (56. Di Natale). Szövetségi kapitány Prandelli.
